Tesók

Máté 2012 január 9-én

2012 január 21-én. Első csavargós napom után hazaérve így mosolygok. :)

A lakás szuper.... vagyis hát sokkal jobb, mint az előző, és nagyjából ugyanannyit fizetünk rá, mint eddig. Egy szinten csak két lakás van, sokkal csendesebb is, úgyhogy ez is pozitívum. És ki a szomszédunk? Lili iskolájának az igazgatója. :D De mivel Lilivel nincs gond, ez számára sem probléma. :) Szóval a költözéssel jól jártunk. Megszabadultunk az idióta főbérlőktől, az új tulaj nem zaklat hetente kétszer mindenféle hülyeséggel, tényleg minden szuper. Csak a nappalit teljesen be kell rendeznünk, mert semmi bútorunk nincs bele. Vagyis már van, mert a múlt héten beszereztünk egy hatalmas fehér kanapét bele, ma pedig függönyöket rendeltem. Hétfőre az is megérkezik. Lila egyszínű függöny lesz, Lili odaadta a szép lila szőnyegét a fehér kanapé elé, így tök jó lesz szerintem a nappali. Szekrénysor kell majd még bele, az sem lesz egy olcsó mulatság, de jelenleg arra nincs keret. Mindegy, majd szép lassan belakjuk.

Beköttettük végre a tévét és a netet is, két hétig ezek nélkül voltunk. Már kezdett hiányozni. :)

Lili továbbra is egyedül jár suliba és haza, most sincs gond ezzel. A Mamáék a szomszédban vannak majdnem, oda is bármikor leugrik.

Apa nem dolgozik. Egyrészt ez rossz, mert pénzt nem keres, a munkanélkülije lejárt, úgyhogy bevételünk csak az én pénzem van, ami ugye nem sok. Ellenben itthon van, mindent megcsinál, süt, főz, takarít, bevásárol, Lilit rendezi... Gyöngy életem van mellette még mindig. :) Nem is tudom mi lesz, ha visszamegy dolgozni. De persze muszáj lesz, meg épp ideje is lenne már.... Bár sanda gyanúm, hogy még kb 1 hónapig itthon lesz. Mindegy, a lényeg, hogy jól vagyunk. :)

Máté babáról később... :)

A napjainkat most a baba foglalja le, így nem marad semmi időm másra. Nem mintha bánnám, nagyon boldog vagyok, hogy magamhoz ölelhetem Máté babát. Igazi kis kincs Ő nekünk. :)

Ez a bejegyzés azonban nem róla fog szólni.

December 28-án délután itt voltak anyósomék, még míg itt voltak telefonált a tulaj, hogy Miki menjen el hozzá valamikor, mert beszélni akarnak vele. Marhára boldog volt, mert mindig minden rohadtul fontos, és sürgős nekik, úgyhogy vagy megy, vagy jönnek. Én meg külön megkértem, hogy pici baba mellé nekem ne jöjjön ide, mert nem kell. Hát így rohangáljon a Miki kétnaponta. Mert ez a hobbi. Nem is tudom erről írtam-e már. Mármint arról, hogy hetente kell jönniük valami miatt, megbeszéltük, hogy 10-én kapok fizetést, utána rendezzük a pénzügyeket, de minden hónapban már 5-én sms-ezgetnie kell, hogy melyik nap fog érkezni, mindegy, hogy megjött a pénzem vagy nem. Szóval ilyen dolgok vannak. Ja hát persze órát leolvasni külön kell jönni. a csaj nem olvas le órát, a pasi nem visz el pénzt, csak emiatt két látogatással számolhatunk egy hónapban. Mellette még akkor a csekkekért is jönni kell, mert az is marha sürgős, és az nem jön meg 10-éig. Meg akkor ha levelük jön, az sem várhat, na meg hát néha járnak csak úgy erre, és minden alkalommal meg kell várni a következő buszt is nálunk. Úgyhogy fél órákat simán elücsörögnek itt. Na de térjünk vissza a december 28-ai beszélgetéshez....

Apósékat Apa kivitte a buszra, és meglátogatta a tulajt. Én meg közben itthon vártam. Hazajött, kérdeztem tőle, hogy akarom-e tudni, most megint milyen hülyeséget találtak ki? Azt mondta, hogy szerinte nem akarom... Végülis arról van szó, hogy Apucival nem jönnek ki (mivel a csaj apjához költöztek mert nem tudják fizetni a részleteket a lakásra), így február elsejével visszaköltöznek a lakásba. Hát marhára örültünk neki, mondanom se kell gondolom, hogy egy hetes kisbabával keressek új lakást, és egy hónapon belül költözzek is ki vele.... Vagyis hát ismét csak Apa, mert én megint nem fogok tudni segíteni sok mindent. Úgyhogy én bőgtem, totál kétségbeestem. Az már csak hab a tortán, hogy 3 hónapja újítottuk fel ezt a lakást, hogy ne egy putri legyen, most meg adhatjuk vissza szépen felújítva, úgy, hogy beleöltünk egy csomó pénzt, mert hosszú távra adják ki....
Ja és persze másnap reggel már ismét telefonált, hogy írjunk erről is papírt, felugrana vele másnap, hogy megírjuk.... Anyád... a Miki megmondta neki, hogy felejtsen már el minket, ki fogunk költözni, legyen vele boldog, de legalább most ne baszogasson már minden szarral. Úgyhogy nekiálltunk lakást keresni.

Mára már találtunk is másikat, így úgy döntöttünk, hogy akkor legyen boldog vele a tulaj, mi nem fizetünk mást neki már, nem készül, hogy az ehavi csekkeket már ő köhögi ki, és még mindig ő tartozik nekünk így is, ha levonjuk a kaucióból azt, amit ebben a pár napban felhasználunk. Tegnap este Apa aláírta a bérleti szerződést a másik lakásra, kifizetett megint egy rahedli pénzt, kéthavi kauciót meg az első havi teljes bérleti díjat+rezsit, erre este ismét telefonál a tulaj, hogy jönne, mikor van itthon, mert beszélni akar vele..... Így ma Apa a napját ismét ott kezdte náluk. Tegnap este még beszéltünk, hogy megint mi a szar lehet, Apa arra tippelt, hogy azt mondják, hogy maradhatunk még esetleg márciusig, ha nem találunk mást, én meg azt mondtam, nekem jobban tetszene, ha azt mondanák, hogy megbeszélték a problémákat, nem jönnek vissza, maradjunk nyugodtan...
Miután hazajött Apa kérdeztem mi volt... Azt mondta, lottóznom kellene. Most már inkább maradjunk, mert rájöttek, ha visszajönnek éhen fognak halni, nem tudják sehogy se kifizetni a lakást. Háhhhh... ezt beettétek, az eredeti felállás szerint még 2 hetem lenne találni valamit, biztos ülök a seggemen és nem keresek, mi???? Hát nem. Így a mosoly hamar leolvadt az arcukról ma délelőtt. Nagyjából még mindig otthon ülhetnek a kanapén és vakargatják a fejüket, hogy most mi legyen.... Merthogy azt mondták, hogy hát jó, akkor keresnek majd mást.... Mert kénytelenek másnak kiadni a lakást így.... Ez van. Bosszúságot okoztak nekünk is ezzel, de maguknak is jól keresztbe tettek. Én már túltettem magam rajta, bár még mindig egy porcikám se kívánja a költözést.
Ja és akkor még Apának mondta a drága Krisztike, hogy rosszul esik neki, hogy én nem veszem föl a telefont, és nem beszélek vele. Aztán felvilágosította, hogy egy hetes gyerekkel utcára tesz, és még ő van megsértődve??? Meg volt még pár ilyen apróság, amiket elmondott nekik, hogy mi az amit marhára nem így kéne csinálniuk, ahogy csinálták, de gondolom változtatni nem fognak úgyse. Mindegy, aki ezután kiveszi a lakást készüljön föl rá, hogy a nyakukra fognak járni minden szarral. A lényeg most már az, hogy mi megszabadultunk tőlük. És mellesleg még a Tesóm is jól megmondta neki a véleményét (miután elvileg barátnők), hogy mekkora egy gerinctelen húzás volt ez a részükről... És akkor azt még nem is tudja, hogy időközben meggondolták magukat. Tuti le fog fordulni a székről, ha elmesélem Neki.

Akkor szóval most költözünk. Maradunk a környéken, 3 szobás lakásban, amiből egy szoba a nappali, de jóval nagyobb a lakás mint ez a mostani. Bár én még nem láttam, de bízom Apában. Az egyetlen ami a költözködés mellett nem tetszik még, hogy második emeleti lakás.... Utálok lépcsőt mászni. De mindegy, biztosan meg lehet szokni. Meg a babakocsit nem kell fölcipelnem, mert van lent tároló, ott simán maradhat majd. Apa ma meg holnap takarít, holnap a Mama is csatlakozik hozzá, így el is kezdhet pakolni. Vasárnap már ott is alszunk. Hát ezek történnek mifelénk.....

Hát hol is kezdjem?? Külön váltunk pici babámmal, most már kint ölelem magamhoz amikor csak tehetem.... nagyjából a nap 24 órájában. :) Nagyon nagyon boldog vagyok. Máté egy tündér, eszik, alszik, naponta egyszer-kétszer nézeget egy-egy órát, és ha tejci van, nincs semmi gond a világon. És van bizony. :)

De kezdjük az elején. :)

19-én délben bevonultam a kórházba, mivel front volt aznap, 8 szülés zajlott, így a kórházi felvételemre este negyed 10kor sor is került.... Másnap reggelre vártam de nagyon. Izgultam, és a szobatársam kis batyuját látva el se hittem, hogy pár óra múlva már a saját kis batyumat is a karomban tarthatom. :)

Másnap reggel előkészítettek a műtétre. Ez alkalommal a gerinc érzéstelenítéssel volt egy kis gond, mert harmadszorra találták csak el, hova kéne beszúrni a tűt. Hát az fájt, na, mit szépítsem. A műtét maga jól zajlott, kis hányingernél rosszabbat nem éreztem, úgyhogy kibírható volt. Főleg mikor a kis manócskám hangosan felsírt. :) Nem kellett kérdeznem, hogy mi van vele, tudtam, hogy minden rendben. :) Akkor odatették mellém, kicsit megpuszilgattam a buksiját, aztán el is vitték, mert nekem még volt egy kis dolgom a műtőben. :)

Kifelé menet Apa várt már a karjában a babával. Apánál csöndben volt, nézegelődött. Én megsimogattam az arcát, és azonnal rázendített a bőgésre.... Na szép kilátások. :)

De hát mi még ráérünk megbarátkozni a kórházban pár nap alatt.

A 24órás megfigyelést lecsökkentették 12 órára már, így este 10 felé átmentem a szobámba. Egyedül voltam éjjel, mert a babát még nem adták ki, a szobatársam meg hazamehetett reggel. Másnap dél körül kaptam meg Mátét, hogy velem maradhasson végig. Annyira örültem neki. :) Bár a sebem nagyon fájt (és fáj még mindig, meg gondolom még fog is egy darabig), én voltam a legboldogabb a világon, hogy velem van, és senki nem viszi el tőlem.

A szoptatással voltak problémák, ugye a császárosoknál később indul be a tejci, így azt mondták legyek türelmes. De hát már hogy lennék türelmes, mikor minden lehetséges alkalommal mellre teszem, de egy csepp se jön az előtejen kívül. Így harmadik nap elkezdtük a pótlást. Minden szoptatás után tápszert kapott, hogy legyen valami a pocakban.

Másnap estére besárgult, így ment diszkózni a kék fénybe. Nagyon rossz volt otthagyni szegénykémet, de még mindig időben jött a dolog, mivel nem volt túl sárga, csak a biztonság kedvéért tették be éjszakára. Meg még másnap este is. Így azért izgultam, hogy 24én hazaengedjenek. Bár minden csecsemős azt mondta, nem olyan vészesen sárga, biztos hazamehet, de amíg orvos nem mond ilyet, én nem hiszem el. Így csak izgultam egész reggel. És aznap -gondolom karácsonyi ajándékképp- megindult a tejem is. Jaj, én annyira örültem neki, hogy azt elmondani nem lehet. Ezután a doktornéni mondta, hogy hazajöhetünk, örömömben sírtam is, de hát azt ér ilyenkor. :)

Szóltam Lilinek, hogy mondja meg Apának, izzítsa a verdát. Hallottam a telefonban, hogy majdnem elsírja magát ő is örömében. :) Annyira édes volt. :) Nem sokára megkaptuk a zárójelentéseket, Apa + Lili pont akkorra értek oda a ruhákkal értünk. Kiszaladtam Máté babával, Lilitől gyors puszit kértünk, és visszavittem felöltöztetni. Aztán mivel úgyis a baba a fontosabb, gyorsan ki is vittem nekik, Lilit leültettem a székbe és a kezébe adtam. Hogy milyen boldog volt ő is. Persze Máté sírni kezdett, de gondoltam, hadd szokják, ott is hagytam őket, siettem a cuccommal kifelé én is. Mire kimegyek, már cumi lóg Máté szájában... Na erről ennyit, hogy nem adok neki, csak ha muszáj. Rájuk is szóltam, hogy cumi bizony nem kell ide. :) És nem is kell azóta se.

Szóval december 24én körülbelül fél1kor hazaértünk. Nem is kell nekünk szebb karácsonyi ajándék. :) Azóta már lezajlott a szűk családi dömping is, hál'istennek. Most pár napig nyugtunk lesz. Apa ma már ment dolgozni. Így hárman maradtunk. Délben elment az utolsó látogató, a Dédimama, most Lili ment át a barátnőjéhez, Máté alszik, és így vagyunk. :)

Azt azért mindenképp el kell mondanom, hogy büszke vagyok Apára nagyon. Komolyan és őszintén. Mindent annyira szuperül megszervezett, minden kész volt, mióta hazajöttünk a kisujjamat se kellett mozdítanom, mert mindent megcsinált helyettem. Nekem csak Mátéval kellett foglalkoznom.

Nem is érdemlek ilyen törődést.... Annyira jó, hogy ő van nekem. :) Szeretlek Apa! :)

Hát a kicsi fiúnk már ma felkészítette az anyját hogy mi vár rá és az apjára!Egész nap alszik, éjjel meg fent van.De nem baj.Ennek ez a rendje.Lesz rá ideje hogy megszokja mikor van reggel és este.

Ma kétszer voltunk náluk bent a Lilivel.Másodjára már a nagymama,a Reni tesója az Ani és a kisfia a Milán is be jött velünk.Ők is el vannak ájulva a Mátétól.A Milán annyira aranyos volt hogy a Lili fejét simogatva tolta oda az ajtóhoz hogy nézze ő is mit csinál éppen az öccse.Ő is nagyon gyerekpárti.Ha csak feleannyira ragaszkodik majd egymáshoz a Lili és a Máté mint amennyire most a Lili meg a Milán akkor már elégedettek lehetünk.Szerencsére nagyon szeretik egymást.Végül is valahol érthető.A Lili nagyrészt még egy játékos kislány a Milán meg egy huncut, eleven kiskölyök.Jól kiegészítik egymást az biztos.

Holnap is azt tervezzük hogy reggel és este is megyünk csak lehet, hogy nem jön össze.Holnap elég sok dolgom lesz.Szerencsére a mama jött pár napot takarítani így azt már nem nekem kell (nem mintha erős lennék benne). Rám már csak a főzés (önként vállaltam) a bevásárlás és a Jézuska érkezését elősegítő tevékenységek maradtak.Szerintem el leszek velük.Főleg hogy a Lili itthon akar aludni.Nem baj!Megoldjuk!

Az anya és a Máté lehet hogy szombaton hazajöhetnek.Ma este egy kicsit besárgult a drága de jól áll neki.Eddig úgy néz ki, hogy elég csak éjszakára a kékbe rakni.Majd reggel többet tudunk.Ha minden jól megy egy kis pihenés után Anya biztos ide ül és leírja az élményeit.Őszintén szólva nem is bánnám, mert nekem elég sokáig tartott ezt is kitalálna, hogy mit írok.Főleg úgy, hogy neki is megfeleljen.Úgy ahogy.De gondoltam meglepem hogy írok helyette amíg ő nem tud.

Ha nem jelentkeznénk addig akkor mindenkinek Boldog Karácsonyt Kívánunk!

Reni, Lili, Máté, Miki

Tudatom a kedves Nénikkel és Bácsikkal hogy ma reggel 9 óra 17 perckor 3000 grammal és 51 cm-rel megszülettem.Anyu és Én is nagyon jól érezzük magunkat.Bár anyukámnak még fáj egy picit a hasa de majd megölelgetem és akkor biztos hamarabb elmúlik!A nővérkém már nagyon várt így most büszkén meséli a suliban a többieknek hogy már Én is megérkeztem.Az apukám szintén büszkén ölelgetett már az első perceimben és megnyugtatott hogy ha nagyobb leszek akkor focizik velem de addig is nagyon vigyáz mindhármónkra.Sok puszit küldök mindenkinek!

Takács Máté :)

A hétvégi pihenés nagyon nem jött össze. Péntek este Lili a Mamáéknál aludt, így szombat reggel Apával a karácsonyi bevásárlás végére jártunk. Egész délutánig csak mentünk és mentünk, a végére iszonyúan elfáradtam, annyira, hogy megmozdulni még ma sem nagyon tudok. A délután megkoronázásaképp Lilinek fellépése volt a Városházán. Érdemes volt megnézni, mert szuperül állította össze a tanárnáni, tényleg nagyon ügyesek voltak, és én nagyon nagyon büszke voltam a kislánykámra. :)

Ma a Mamáéknál ebédeltünk, ott is töltöttük a délután nagy részét. Jót beszélgettünk. Hazaérve még két adagot kimostam, hogy ne hagyjak itthon sok munkát, mosnivalót meg főleg, mert abból csak katasztrófa lesz, ha Apa a saját szakállára kezd mosni. :)

A holnapi délelőttöm még az ajándék csomagolásról szól majd, mert azt sem hagyhatom itthon, Apa azzal se szívesen bajlódik. Dél- fél1 körül pedig bemegyünk a kórházba...Jaj, hogy én mennyire utálom, hogy érzékeny vagyok. Meg még gondolom a hormonok is jönnek rá pluszban. Ma már nem bírom sírás nélkül. Lili is olyan édes. Nagyon várja a tesót, elbúcsúzott, bár reggel még úgyis találkozunk, na nem mintha délután nem jöhetne be a kórházba...

Izgulok, na... de szerintem ez teljesen természetes. Nagyon szeretnék végre túl lenni az egészen.

Ígérem, amint tudok hírt adok magunkról. Apa nem ír, de nem is számítottam rá, úgyhogy muszáj lesz megvárni, míg hazaérünk. Ígérem, sietünk. :) Addig pedig gondoljatok ránk sokat....

És persze előre is BOLDOG KARÁCSONYT mindenkinek!!!

4 nap van már csak hátra = 3 reggel alhatok, ameddig jól esik. :) Vagyis alhatnék, mert Lilihez így is fölkelek, ha megy a suliba, bár Apa is és Lili is mondja, hogy aludjak nyugodtan. Mégsem megy. :) De majd a hétvégén pótolom, magamtól fogok kelni amikor jól esik.

Hétfőn meg már mikor Lili elmegy a suliba, próbálom nem elbőgni magam, mikor kikísérem. :) Aztán délután már csak a kórházban találkozunk. Akkor viszont biztosan.

Kimegyünk egy utolsót McDonald's-ozni esetleg. A kórház mégsem börtön. :) A Meki meg ott van mellette. :)

És másnap reggel megismerjük a pici kisfiunkat. :) Jaaaj de várom már. Minden nap érzek valamit, minden nap egyre inkább figyelem magam, hogy nem Ő indul-e útnak esetleg magától? :) De egyelőre még elvan odabent, semmi sürgető jelét nem adja annak, hogy indulnunk kellene. :) Persze a 4 nap sem sok már. Csak így közeledve egyre lassabbnak tűnik az idő múlása. :)

Ahogy minden évben.... na jó, az elmúlt háromban.... szokás nálunk, idén is készültünk egy karácsony előtti mozilátogatással. Így az adventi kalendárium tegnapi ajándéka Lilinek mozijegy volt a Karácsony Artúr című mesére. Ez sem volt olyan nagy durranás, de egyszer nézhető, aranyos mese volt. És a lényeg úgyis maga az élmény. :) Együtt voltunk, és a hagyománnyal nem szakítottunk idén sem. :)

Lassan viszont kifogy a munícióm a kalendáriumhoz, úgyhogy ideje lenne vásárolnom néhány dolgot. Csak most meg szakad az eső.... úgy nincs kedvem elcsattogni a boltba. Pedig főznöm is kellene... :S

Tegnap reggel az aneszteziológusnál kezdtem a napot. Ő szervezett nekem egy agynyomás-fokozódás kizárására szolgáló szemészeti vizsgálatot, mondván, hogy ha agynyomás fokozódás áll fent, az kizárja a gerinc közeli érzéstelenítés lehetőségét. Altatni megint csak nem tudnak.... hát majd maximum ráharapok valamire. :P Szuper. :D

De minden rendben van, végülis gerinc-érzéselenítéssel fogok szülni most is, ahogy közel 9 évvel ezelőtt. A két vizsgálat között beugrottam egy NST-re, ott megkaptam a beutalómat hétfőre. Így hétfőn dél és fél 1 között kell megjelennem az osztályon felvételre. Előtte megebédelni, mert ebédet nem kapok még aznapra.

Nem igazán értem, minek bemenni előző nap, ha minden vizsgálat rendben van már, de hát ők csak tudják. Mindegy, szombaton engedjenek haza, aztán engem más nem érdekel. :) ... Na jó, ez így nem igaz. Sírni ér, ugye? :)

Biztos, hogy hétfőn már izgulni fogok, meg kedden reggel, tuti eltörik majd a mécses. :) Apa is ezt mondta tegnap, hogy még egyszer úgyis bepánikol lassan, hogy mi lesz, hogy lesz, milyen lesz, aztán ha azon a ponton túl jutott, akkor már minden oké. :) És nyugtat, hogy ne aggódjak, karácsonyra minden rendben lesz, mindennel el fog készülni időben. Jövő héten végig nem fog dolgozni, itthon fog ügyeket intézni, meg józanodni természetesen. Keddre összejövetelt szervezett magának, szerdán regenerálódni fog. Ez tuti. :) Annyira hamar itt lesz már a kedd. :) Hihetetlen, hogy ennyire közel vagyunk az időhöz. :) Drága kisfiam, nem sokára megölelhetlek. :)

Ma egész napos rohangálás volt ( sikerült beszerezni Apa karácsonyi ajándékát is végre), aztán váratlan vendégek jöttek, majd a tesómmal beszéltük meg, hogy ha Lili is hazaér a suliból a délutáni fellépése után, elmegyünk boltba.

Lépek ki a ház ajtaján, jön velem szembe a tanítványom.... képes voltam még ezt is elfelejteni a nagy jövés-menésben, hogy órám lesz. :D Ennyit erről. Tényleg már csak Mátéval foglalkozhatok, mert úgyis minden más kimegy a fejemből. :) Remélem azért szülni nem felejtek el. :D :D

Anyukám 3 napig takarított nálam. Mindent alaposan kipucolt, csilli-villi az egész lakás. Már csak szőnyeget tisztítani jön vissza majd, ha Apa is itthon lesz, mert az ágyat arrébb kell tenni hozzá, hogy mindenhol szép legyen, azt meg velem nem emelgeti. Köszi Anyukám, nagyon sokat segítettél. :)

Karácsonyi ajándék fronton még mindig vannak hiányosságaink. Egy-kettő. Holnap Apa szabadnapos lesz, akkor talán..... de csak talán el tudunk menni, mert nekem orvoshoz kell mennem, neki meg a munkaügyi hivatalba egy fél napos "kirándulásra". :S Ellenben Apa ajándékát egyedül kellene megvennem, de fogalmam sincs, hogy hol, meg mikor. Tesómmal lehet, hogy bemegyünk ma a városba, meg elugrunk néhány helyre kocsival. Végülis a kocsink itthon van, ő tud vezetni, én meg shoppingolhatnék. Egy kicsit.

Reggel voltam a táppénzes papíromért is a háziorvosnál. Az asszisztens csaj mondta, hogy nagyon kerekedek, tény, hogy egyik napról a másikra úgy felvizesedtem, mint a fene. Akkora lett a bokám, meg a lábfejem, mint egy elefántnak. Így azt is megpendítette, hogy talán meg se várja a babócánk a jövő keddet. Persze sokan mondták már, de ez még semmit sem jelent. Én azért titkon vágyom rá egyébként. :) Hogy legalább egy picit érezzem, milyen szülni. Csak egy ici-picit. Lilivel is úgy voltam, hogy semmi nem történt még a 38.héten, csak bementem, kivették, és kész. Azért valahol érthető, hogy vágyom rá, ugye? Persze ha nem tudom meg soha, akkor sincs nagy baj, a lényeg, hogy meglegyen és semmi gond ne legyen.

Másra sem tudok gondolni, mint a szülésre, a szoptatásra, a kisbabás időszakra. Jaj nagyon várom már. :) Olyan kíváncsi vagyok, hasonlít-e majd Lilire, vagy mennyiben lesz más mint ő volt? Egy biztos, tündéri lesz. :) És gyönyörű. :) És már maximum csak 7 nap van hátra.

Sétáltak Apával.

Lili: Eltévedtünk....
Apa: Dehogy tévedtünk el.
Lili: Akkor jó.... kicsi vagyok még, hogy meghaljak....

***

Megkapta a Mikulás-ajándékot a Dédinél. Két csomag volt egymás mellett.

Mama: Egyik a tiéd, másik a Miláné.
Lili: És a Mátéé????? ..... Na igen, tessék már őt is számításba venni. :)

Ma reggel az első NST-re voltam hivatalos a kórházba. Lelkileg felkészültem, hogy esetleg második csemetém is úgy gondolja, hogy anyu pihenjen csak pár napot a doktorbácsik - doktornénik vigyázó tekintete alatt, és csak azért se hajlandó mocorogni a vizsgálaton, de nem így történt. Rendesen mocorgott a kis manócska, minden rendben volt vele.

A mai nap másik nagy eseménye a császár időpontjának kiíratása volt. Ahogy terveztem, és ahogy számítottam rá, december 20-ra kaptunk időpontot. Ha nem akar előbb jönni Máté, december 20-án lesz a szülinapja. :) Így már tényleg 13 nap van hátra maximum. Alig két hét. :)

Jövő héten még meg kell csináltatnom a szükséges vizsgálatokat, mennem kell laborra, az aneszteziológushoz, lesz még egy NST, és nagyjából ennyi. 19-én be kell feküdnöm a kórházba, és 20-án találkozom a kis albérlőmmel. :) Akkor Apa és Lili is megismerheti az új kis családtagot, és drukkolhatunk, hogy hazajöhessünk karácsonyra. :)

Jaaaaj, alig várom. :) Ma a kötelező vizsgálatokról való megbeszélés alkalmával bizony kézzelfoghatóvá vált számomra is, hogy elérkezett az idő.... :)

Elérkezett a bűvös 36 hét is. Vasárnap betöltöttük. Tegnap reggel 7kor a napot a kórházban kezdtük, akkorra beszéltünk meg ultrahangot a doktornénivel. Így, mivel ez nagyon korai időpont, Lili is megnézhette még utoljára odabent a kistesót. Így jó indítani a napot. Nem? :) Minden rendben, megfordult mostanra, és a becslés szerint átlépte a 3 kilót. Mondtam is Apának, hogyha egy a gyerek már most 3 kiló, igényt tartok a hisztire, és mától nem fogom vissza magam. :D Egyébként egyre nehezebb, egyre rosszabb mászkálni. Ha viszont sokáig egy helyben vagyok, a hátam fáj nagyon. Szóval már várom a végét.

Ja igen, vannak bizonyos jelei, hogy a manócskánk néha unatkozik odabent. Szombat reggel alhasi fájdalmakkal keltem, és van, hogy úgy érzem, mintha meg akarna jönni... Doktornéni megnyugtatott, hogy ezek jósló fájásoknak tekinthetők. Viszont amíg nem rendszeresednek, hiába lesz biztosan császár, nem kell még bemennem.  Nem mintha akartam volna, csak megemlítettem neki, hogy tudjon róla.

Ma védőnőhöz megyek. Vele is az utolsó randim lesz ez valószínűleg így egyben.

Holnap pedig elérkezik az első NST ideje is. Várom is, viszont tartok is tőle, mert Lilivel az NST-n fogtak bent a kórházban. Meg hát ez a babóca se parancsszóra mocorog, mit szépítsük.... Úgyhogy végülis lelkileg fel vagyok készülve rá, hogy esetleg bent foghatnak. Bár nagyon nem szeretném.

Csütörtökön még egy laborra kell elmennem. Teljes vérképet nézni. Hurrá. Végülis nem a tegnapi UH után bökettem meg magam a titer miatt utoljára.... Hogy miért kell mindent külön nézni???? Nem értem.

Ez a heti program. Nagyjából.

Anyukám rendes volt, bejelentkezett ablakot pucolni, meg szőnyeget tisztítani. Én meg ma lecserélem az ágynemű huzatokat, Liliét legalábbis már mosom, a miénkre is igyekszem ma sort keríteni. Így minden tényleg rendben lesz, már csak felporszívózás, felmosás és portörlés marad a karácsony előtti napokra.

A csomagok készen állnak már teljesen, arra az esetre, ha menni kell, Apának csak meg kell fogni a táskákat és usgyi. :D

A cumikat, cumisüvegeket kifőztem, bár még mindig abban reménykedem, hogy nem lesz rájuk szükség.

Kis albérlőm, akár ki is költözhetsz lassan. :)

Nálunk elég korán járt idén a Mikulás, 4én, vasárnap meghozta az ajándékait. Mivel 3án a Mamánál voltunk, nála már akkor meg is kaptuk a csomagot.

Az idei ajándékok között voltak régi klasszikusok, Lili-féle édesség, piros kis csomagocskában. Volt benne pénz, arany csillámporos virágok, ablakdísz, karácsonyi könyv, színváltós illatgyertya.

Még a Dédihez is megy majd a télapó a hétvégén. Oda is biztosan visz majd csomagot.

Ma délelőtt itt volt egy régi csoporttársam, jött Pestről ügyeket intézni, és bejött megnézni. Nem is tudta, hogy babát várok, meg volt lepve. :)

Holnap anyósékhoz megyünk délelőtt, délután meg az igazi Mikulás jön Finnországból, oda megyünk, megnézzük. Lesznek mindenféle programok, nem hagyhatjuk ki. :)

Vasárnap délelőttre egy másik csoporttársam jelentkezett be, ha kigyógyulnak addigra a náthából, délután meg Miki névnapot tartunk, szóval jó zsúfolt hétvégénk lesz. Már csak azt nem tudom, hogy bevásárolni mikor fogunk, meg főzni. Ma délutánra ugyanis Apa beígérte Lilinek, hogy elviszi korcsolyázni. Szerdán mentek volna, de aznap nem lehetett menni, mert edzések voltak csak a pályán. Úgyhogy este megint egyedül leszek itthon.

Hát mindegy, majd megoldjuk, hogy eljussunk venni ezt-azt a vendégeknek. :) Nehogy zsíros kenyeret kelljen adnunk nekik.... Vagyis hát momentán azt se, mert se zsír se kenyér nincs itthon. :D

Aztán jövő héttől már tényleg repülni fog az idő, mert minden napra jut babás programom. :) És már csak 18 nap van hátra mától számolva. :D Jaaaaaaaj de jóóóóóó. :D

Bár remélem, nem ez volt az utolsó terhességem, mert imádom egyébként ezt az állapotot. :) De persze a manócskát is nagyon nagyon szeretném végre megölelni, megszeretgetni, megismerkedni vele. :) Az én kis albérlőm. :)

Nagyon de nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam a kisfiamat, várom, hogy lássam Lili reakcióját, vagy Apáét, hogy hogyan viszonyulnak majd a babához. Biztos, hogy boldogok leszünk együtt négyen.... Négyen... de fura ezt írni. :) Szinte hihetetlen. Végre teljes lesz a családunk. :) Apa, Anya, Gyerekek. :)

Ezzel együtt lassan búcsúzom a várandósságtól, minden élményétől és nehézségétől. Annyira vegyes érzések kavarognak bennem ezzel kapcsolatban.

Egyrészt félek, hogy talán ez volt az utolsó terhességem életem során. Pedig nincs is ennél szebb állapot. :) A mocorgást érezni, az ultrahangon látni, szívhangot hallgatni, és készülni egy csodára. :) Sajnálnám, ha nem élhetném át többet.

Persze most nem fogok ezen keseregni, egyelőre még most vár rám a legszebb dolog a világon, hogy megismerhetem azt, aki eddig csak bentről jelzett, ha tetszett, vagy nem tetszett Neki valami. Akivel minden mozdulatunk, minden érzésünk egy volt. :) Lassan elindul Ő is az életbe, lassan már nem csak az enyém lesz az élmény, hogy érezhetem Őt. :) Ez lesz életünk legszebb karácsonya. :)

Ja, és Apa ma egy kis sárkányos felsővel állított haza, Neki vette. "Kicsi vagyok, de veszélyes" felirattal. Tündéri. :)